Milyen fotós vagyok?

Milyen fotós vagyok?

Hogy én milyen fotós vagyok? Hangya fotós. Szorgalmas. Aki tanít és tanul is, mai napig. Gyűjti az információt és használja, megosztja másokkal. Művész vagyok? Nem. Vannak, akik annak tartanak és annak neveznek, de nem érzem magam annak. A tanár urazást is nehezen szoktam meg, fogadtam el. De 20 év tanítás után talán már el lehet „fogadni”.
Milyen fotós vagyok? Alázatos. Remélem. Nekem az a dolgom, hogy a legjobb tudásom szerint kiszolgáljam a megbízókat, ügyfeleket. Legyen az esküvő, rendezvény, baba, műtermi, portfólió, tárgy, vagy bármilyen fotózás. Ehhez profi felszerelés kell. Méteres szoftbox, 4-5 gép, vakuk, állványok. És minden túlbiztosítva. Inkább viszek pluszban 2 fényképezőgépet, vakut, objektívet, mintsem ne tudjak megoldani egy problémát.

SZÉP FOTÓK
Talán ezek különböztetik meg a profikat és az amatőröket. Bárki, még egy gép is készíthet tökéletes, esetleg szép, fotót. Vehet valaki egy kis kompakt gépet, amit magával vihet éveken át a nyaralásaira, majd ha megnézzük a fotóit, legyen mondjuk 5000, biztos, hogy lesz benne egy-két gyönyörű fotó. Ha jobb gépet vesz és van egy kis érzéke, akkor lehet, hogy 50 szép képet is találunk a gépén. Jelzem, számára lehet, hogy mind az 5000 fotó szép lesz, mert rajta van a családja, barátai, élményei.

AKKOR ÉS OTT…
De egy profi nem engedheti meg magának, hogy másokon gyakorol és évente egyszer sül el a keze. Nem.
Egy profi fotós az adott helyen, időben, körülmények között kell, hogy elkészítse azt a tucatnyi, sok tucatnyi, szép, különleges, jó fotót, amit elvárnak tőle. Akkor is, ha minden körülmény ellene fordul, nem villan a vaku, esni kezd az eső, elromlik az objektív…

AZON A NAPON
Szerintem az ügyfelem kiszolgálása nem merül ki abban, hogy profi felszereléssel készítem a fotókat. Az is nagyon fontos, hogy azon a napon Ő legyen a legfontosabb.
Teljes figyelmet érdemel és azon a napon a „barátja” leszek. A barátja, aki ha kell, finoman kritizálja az ötletét, hogy a rózsaszín post-it jól mutat a hipermodern, króm díszítéssel teleszórt irodájában az asztalon, miközben öltönyben ül a monitor előtt…
Én leszek az, akire kérdőn ránézhet a templomban és fejbólintással jelzem neki, hogy most bizony fel kell állnia…